Nem minden baromfi érzi jól magát, ha kirakjuk a tyúkudvarba. Az intenzív termelésre kitenyésztett fajtákat csak istállóban, megfelelő fűtés-hűtés mellett szabad tartani, mert ezek az állatok nem szeretnek kapirgálni. Akkor érzik jól magukat, ha evés-ivás után pár lépés után letottyannak és pihennek.

 

Fotó: hba
Mindezt Dr. Benk Ákos, főiskolai docens, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának munkatársa mondta el azoknak az érdeklődőknek, akik Hódmezővásárhelyen végigjárták a baromfikiállítást.

 

Az érdeklődők közt voltak olyanok, akik azért is voltak kíváncsi a fajtaismertetőre, mert a tanyájukra nagyobb állományt kívánnak betelepíteni, de még nem döntötték el, hogy tojó- vagy húshasznú legyen-e a csirke, legyenek-e víziszárnyasok, esetleg pulyka.

Fotó: Csatlós Norbert

 

A szakember minden kiállított fajtánál, fajtacsoportnál elmondta, hogy tenyészállat-előállításra vagy árutermelésre alkalmasak-e a ketrecben látható madarak,

 

Fotó: Csatlós Norbert
illetve, hogy úgynevezett farmtartásra, vagy inkább zárt rendszerű hizlalásra tenyésztették. Még rögtönzött genetikaórát is tartott az egyes tulajdonságok öröklését magyarázva.

 

Dr. Benk Ákos hangsúlyozta, hogy az őshonos állatok – bár a tanya díszei lehetnek – termelési tulajdonságaikban elmaradnak a modern fajtáktól és hibridektől – kisebb a tojásuk, kevesebb a hús rajtuk, de azért hasznukat is lehet venni.

Például, ha valaki természetes úton akarja a tojásokat kikeltetni, egy bronzpulyka erre igazán alkalmas lehet: sok tojás fér alá és nagyon gondosan neveli a csibéket.

Vagy a kopasznayakú fajtákkal akár otthon kísérletezni is lehet – ezek ugyanis jobban tűrik a meleget, a kopasz nyakú tyúknak az utódai is kopasz nyakúak lesznek, tehát csak a méreteiket kell egy kicsit a családi ebédhez igazítani.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu