loader

Sajtószoba

Fekete Balázs, a Hód-Mezőgazda Zrt. állattenyésztési és kiállítási igazgatója 40 éve dolgozik a gazd

Foto

Fekete Balázs, a Hód-Mezőgazda Zrt. állattenyésztési és kiállítási igazgatója 40 éve dolgozik a gazd

Munkáját a Hód-Mezőgazda Zrt. az idei, 29. kiállításon Tóth Béla szobrászművész bronz lovasplasztikájával ismerte el.

Fekete Balázs, a Hód-Mezőgazda Zrt. állattenyésztési és kiállítási igazgatója 40 éve dolgozik a gazdaságban. Egyik megálmodója és sikerre vivője az Alföldi Állattenyésztési Napoknak, amely az OMÉK társrendezvénye. Munkáját a Hód-Mezőgazda Zrt. az idei, 29. kiállításon Tóth Béla szobrászművész bronz lovasplasztikájával ismerte el.

Fekete Balázs 1957-ben született, a Békés megyei Kunágotán nőtt fel. Szülei, nagyszülei gazdálkodók voltak.
Családja története a korszak lenyomata

– Édesapám 4 évig volt katona a második világháborúban, majd 4 évet fogságban töltött, 1948-ban jött haza az Uralból. Édesanyámmal 1950-ben kezdték meg közös életüket. Családunk kuláklistára került. Elvették az állatainkat, a mezőgazdasági szerszámokat, a házunk egy részébe egy rendőrt is beköltöztettek. A téeszesítés idején 4 éves voltam. Életem első fényképe azon a napon készült rólam, amikor a lovainkat elvitték a „közösbe”. Szüleim felültettek az egyik lovunkra, együtt örökítettek meg bennünket – idézte fel családja történetét.

– Szüleim rengeteget dolgoztak, szigorú rendszer volt az életükben. Szerintem ez a hosszú élet titka. Édesapámat most, februárban veszítettük el, egy hónapja lett volna 100 éves. Édesanyám pedig 96 esztendős. A munkabírás és a rendszeresség már kiskorunkban belénk ivódott a testvéremmel. Ha kellett, szőlőt kacsoztunk, elláttuk a disznókat, kihajtottuk a teheneket a legelőre – említette meg.

– Szüleim könnyebb életet szántak nekem. Édesanyám mindig azt mondta, hogy pap legyél, vagy patikus. Egyik sem vonzott. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában tanultam tovább, biológia–kémia szakon. Innen pedig Debrecenbe vezetett az utam, az agrártudományi egyetemre, amit Hódmezővásárhelyen egy közel 1 éves katonai szolgálat előzött meg.

Telefonkönyvből keresett munkahelyet

Fekete Balázs nem sok mindent ismert meg a városból, ami később az új otthonává vált, mert a 11 hó­­nap alatt jó, ha ötször kiengedték a laktanyából. A diplomája kéz­­hezvétele után az egyetem marasztalta, de ő a gyakorlati munkát választotta.

– A döntésemben közrejátszott a szerelem is. A feleségem dr. Spiák Mariann aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos, aki itt, Hódmezővásárhelyen, a Kertvárosban háziorvos. Ő Mezőkovácsházán nőtt fel. Egy gimnáziumba jártunk, de a szerelmünk később kezdett bimbózni, amikor egyik nyáron ugyanazzal a busszal jártunk nyári gyakorlatra, én az akkori orosházi Állami Gazdaság sertéstelepére, ő pedig az orosházi kórházba. 1981-ben házasodtunk össze. Neki akkor még két éve volt az orvosi egyetemből. Én akkor már munkát kerestem. A fő szempont az volt, hogy a munkahely ne legyen túl messzire Szegedtől, ahol ő tanult. Így jött az ötlet, hogy megpróbálom Hódmezővásárhelyt. Bementem a postára, felütöttem a telefonkönyvet, és kimásoltam 5 téesz és a 2 állami gazdaság címét, telefonszámát. Több helyen is jártam, végül az akkori Állami Tangazdaságban, a mai Hód-Mezőgazda Zrt.-nél kaptam lehetőséget, immár 40 éve – mesélte.

Sertéstenyésztéssel szeretett volna foglalkozni, abból írt tudományos diákköri dolgozatot is, amivel országos díjat is nyert. A diplomadolgozata is erről szólt, csakhogy a sertéságazatban nem volt üres állás, ezért a vajháti szarvasmarhatelepre került műszakvezetőnek.

– A telephez közel volt a lakásunk, ezért volt, hogy vasárnap csak átkiabáltak, hogy „Főnök, jöjjön, mert ellik a tehén!”

Szakmai szervezetek munkájában is részt vett

Nagyon megszerette az ágaza­tot. Három évvel később a pa­­léi sertéstelepre került, ott is mű­­szakvezetőként kezdett, majd telepvezető-helyettes lett. Közben 1985–86-ban munka mellett Gödöllőn állattenyésztési genetikus-szakmérnöki diplomát is szerzett. 1993-ban, Huszár Lajos főállattenyésztő nyugállományba vonulása után a nyomdokai­ba lépett. Egy idő után a poszt neve állattenyésztési igazgatóra változott, de a munka maradt ugyanaz.

– A genetikai munka prioritást élvezett a cégünk életében. A gazdaságban végzett munka mellett egyre több szakmai, társadalmi feladatom is lett. A Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének 6 éven keresztül voltam az elnöke, részt vettem a Holstein Fríz Tenyésztők Egyesületének tenyésztési bizottsági munkájában. A Furioso North Star Lótenyésztő Országos Egyesület alapító tagja vagyok, és több titulust is viseltem a szervezetben. A Magyar Állattenyésztők Egyesületének 8 évig voltam elnöke – sorolta élete szakmai szempontból fontos történéseit. Hollandiában 1989-ben öthetes szakmai továbbképzésen vett részt, és számos or­­szág mezőgazdasági kiállításait is megismerte.

1993 szilveszterén találták ki a vidéki kiállítást

Fekete Balázs számára 1993 nemcsak a főállattenyésztői kinevezése miatt volt emlékezetes.

– A barátaimmal, Egyed Bélával, Újvári Tiborral és családtagjaikkal együtt szilvesztereztünk. Mi, férfiak, természetesen „szakmáztunk” is. Mivel Magyarországon az OMÉK-on kívül más mezőgazdasági kiállítás nem volt, akkor döntöttük el, hogy csináljunk egy regionálisat itt, Hódmezővásárhelyen. Így jött az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok ötlete. A Hód-Mezőgazda akkori tulajdonosától, az ÁPV Rt.-től 1994 tavaszán megkaptuk az engedélyt, és ősszel megszerveztük az első kiállítást. Addigra megépült az első csarnokunk és a központi bemutatótér is, ami most az A szektor. A kiállítókat személyesen kértem fel a régió három megyéjéből.

Az első évben a központi teret töltöttük meg, de az is nagy dolog volt. Innentől nem volt megállás. Minden évben fejlesztettük a kiállítóteret, volt, hogy épülettel, állatférőhellyel, vagy járdákkal, utakkal. A második évtől már a kiállítók köre is bővült, 6-8 év alatt pedig országossá nőtte ki magát a rendezvényünk. Már nemcsak állattenyésztők, hanem különböző mezőgazdasági technológiák képviselői is jöttek. Sok állatot külföldről is hoztak, például Belgiumból húsmarhát, tenyészkanokat, ami egyfajta elismerése volt a kiállításunknak. Az állatvédelmi szabályok szigorodásával, amit a különféle állatbetegségek terjedése miatt vezettek be, ez egyre nehezedett. Az állatbetegségek megelőzésére a kiállítás szervezésekor mindig nagy gondot fordítottunk – mondta.

A családi hátország nélkül nem ment volna

A 2000-es évek elején még az iz­­landi vulkánkitörés is megoldandó feladatot jelentett a vásárhelyi szervezőknek. A légtér tele lett vulkáni hamuval, így az adott térségből a nemzetközi bírók nem repülhettek Magyarországra. Az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok 28 éves történetében a legnagyobb problémát az emberi betegség, a pandémia okozta, ami miatt 2020-ban elmaradt a kiállítás, idén pedig a szokásos tavaszi időpont helyett szeptember végén rendezhették meg.

– Mi alapvetően agrárszakemberek vagyunk, nem kiállításszervezők. Autodidakta módon tanultunk meg mindent, sokszor a saját kárunkon. A kiállításszervezés ha­­talmas „falat”, a napi munka mellett végezzük, amit nem lehet csak úgy félretenni, hiszen az állatainkat gondozni kell, a földeken is megvan a munka sorja. Az állattenyésztési napok előtti utolsó 1-3 hétben a cég dolgozóinak 80-85 százaléka már a kiállításért is dolgozik, amit minden résztvevőnek ezúton is köszönünk. Ilyenkor ősszel pedig, egy 5-6 fős teammel már a következő évi eseményt kezdjük szervezni.

Fekete Balázs az elmúlt 4 évtizedet egy munkahelyen töltötte. Jövő év februárjában eléri a nyugdíjkorhatárt. A cégvezetés felkérésére tovább dolgozik, szervezi a kiállításokat, és az állattenyésztési feladatok egy részét is továbbviszi.

Hangsúlyozta, az elmúlt 40 év­­ben ennyi munkát, társadalmi és szakmai feladatot nem lehetett volna stabil hátország nélkül végezni.

– Feleségemmel 40 éve házasodtunk össze, két lánygyermeket neveltünk fel nagy szeretetben, mindketten egy-egy fiúunokával ajándékoztak meg bennünket. Küzdelmes, de nagyon szép az a 40 év, amit eddig a cégnél töltöttem. Ez azonban nem ment volna a családom megértése, türelme, segítsége nélkül, amit ezúton is köszönök nekik.

Fekete Balázs azt mondta, ha ma állna pályaválasztás előtt, ak­­kor sem választana más hivatást. Szabadidejében is állatokat tenyészt, szarvasmarhái és lovai is vannak, utóbbiak többségében Furiosók. Korábban versenyeztette is a lovait, ma már csak tenyésztéssel foglalkozik.

forrás: delmagyar.hu