A mezőgazdasági szakember 1981-ben született, tősgyökeres szegedi, jelenleg is ott él. Iskoláit is a megyeszékhelyen végezte, kivéve az agrártudományi egyetemi éveket, amikor Gödöllőn tanult az állattenyésztési szakon.
A lovak miatt ment agrármérnöknek
– A családunknak túl sok köze nem volt a mezőgazdasághoz, legalábbis az állattenyésztéshez. Nagyszüleim falun éltek, ahol az élet természetes velejárója volt a gazdálkodás, édesanyám pedig a Szegedi Gabonakutató Intézetben dolgozott tudományos munkatársként. De nem innen jött az indíttatás, hogy a mezőgazdaságot válasszam élethivatásomnak, hanem a sport irányából. Régebben lovagoltam, ezért gondoltam azt, hogy ez a pálya lesz a nekem megfelelő – mondta Péter, aki az egyetem után mindenképpen haza szeretett volna jönni.
– 2005-ben gyakornoknak jelentkeztem a Hód-Mezőgazda Zrt.-hez. Örültem, hogy a szarvasmarha-ágazathoz kerültem. Azóta is itt dolgozom. Nagyon jó környezetbe kerültem, a vezetőim mindenben támogatnak, úgy a további tanulmányaimban, mint a sportban. Két évvel a diploma kézhezvétele után ugyanis takarmányozástani szakmérnöki képzésre is jelentkezhettem, amit sikeresen elvégeztem.
Toldi Péter a gyakornoki időszak után műszakvezető lett a cég vajháti szarvasmarhatelepén, majd bő egy év múltán, az akkori telepvezető nyugdíjba vonulása után telepvezetőnek léptették elő.
– Ez 25 évesen jó nagy kabát volt, de sok segítséget kaptam a kollégáimtól. Azóta belenőttem a feladatba. A vajháti telepünkön a teljes Holstein-fríz-létszám 3500 körül mozog, ebből 1600 tejelő tehén, a többi a szaporulat – tudtuk meg Pétertől.
Számos sportot kipróbált, a futásnál kötött ki
A 40 éves férfi számos sportot kipróbált: úszott, vízilabdázott, lovagolt, belekóstolt az íjászatba, lovasíjászkodott, és az országúti kerékpározásban is jól teljesített.
– A futás az egyetem alatt robbant be az életembe. Mivel elég aktív ember vagyok, az első vizsgaidőszakban rájöttem, hogy azt az öt hetet képtelen leszek ülve kibírni, csak úgy, ha megfelelő mozgást iktatok a mindennapjaimba, ezért reggelente futni kezdtem, ami először csak rendszeressé vált, majd az életem szerves része lett.
Péter az első maratoni távot 2004-ben teljesítette.
– Magamtól készültem fel rá. Utána olvasgattam, kerestem edzéstervet. Általában a mezőny közepén érkeztem célba. A futás olyan sport, hogy ha az ember megszerez egy bizonyos állóképességet, onnantól már élvezi is a kilométereket, addig viszont szenvedés.
Mindennap négykor kezdi a munkát
Péter 2004-től jó 10 éven át félmaratoni, maratoni távokon indult. 2014-ben valami új felé szeretett volna nyitni. Így jött az ultra távok gondolata, ami újabb sikerélményeket eredményezett.
– Egy városi maraton, amin több ezren indulnak, arctalanabb, mint egy hosszabb táv, ahol a versenyzői közeg családiasabb, bajtársiasabb. 2015-ben maraton fölötti, de 100 kilométer alatti versenyeken indultam, a következő esztendőben pedig 100 és 200 kilométer közötti távokra vállalkoztam. 2017 volt az első év, amikor 200 kilométer fölötti távokon is elindultam.
Toldi Péter heti edzésideje, a bemelegítést, levezetést, masszázsokat, nyújtásokat nem számítva, átlagosan 12-14 óra.
– Reggel korán kezdek. Mindennap, átlagosan 4 órától délután 3-4 óráig dolgozom. Ezután végzem a napi edzéseket.
Elárulta, amikor először hallott az Athén és Spárta között zajló Spartathlon 246 kilométeres távjáról, ezt még ő is őrültségnek tartotta, nem gondolta, hogy egyszer még a dupláját is teljesíteni fogja.
Péter életében jól megfér a futás és a munka. Mindkettőt teljes erőbedobással végzi. Fotó: Török János
Egyre hosszabb távokra vállalkozott
– Akkoriban még csak maratoni távokat futottam. Elképzelni sem tudtam, hogy ilyen távot is le lehet gyűrni. De megragadt az agyamban, és az évek múltával kialakult a motiváció. A Spartathlon teljesítése után tovább emeltem a „tétet”, jött az Ultra Milano–Sanremo 300 kilométeres versenye. Ha ezeket a túldimenzionált határokat átlépi az ember, akkor úgy van vele, hogy nem kellene sokkal több, és menne ennél még hosszabb táv is. Így már a Phidippides 490 kilométeres távja sem tűnt képtelenségnek. Már 2020-ban lefutottam volna, de a világjárvány miatt akkor nem rendezték meg a versenyt. Így lett plusz egy évem a felkészülésre.
A Leonidasz-szobor volt a fordítópont
A Phidippides futóversennyel a görögök a marathóni csatára emlékeznek. Hérodotosz, a görög–perzsa hadjárat krónikása leírása szerint i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt az athéniak futárt küldtek a 245 kilométerre lévő Spártába, hogy segítséget kérjenek a perzsák ellen. Pheidippidész hivatásos futár volt, és Hérodotosz szerint az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Pheidippidész elmondta a rábízott üzenetet, majd a válasszal visszafelé is megtette az utat. Ezt követve alakult ki az Authentic Phidippides Run futóverseny 490 kilométeres távja, 700 méteres szintkülönbséggel.
A hatodik alkalommal megrendezett verseny november 19-én 6 órakor indult Athénból. A futóknak Spártában meg kellett érinteniük a Leonidasz-szobrot és 23-án 14 óráig (104 órán belül) vissza kellett érniük Athénba. Összesen 36-an indultak, köztük 6 magyar. A mezőny majdnem fele kirostálódott, vagy sérülés miatt, vagy mert kicsúsztak a szintidőből. 19-en értek célba. Toldi Péter az ismert magyar futónővel, Maráz Zsuzsannával, akivel körülbelül a táv felét együtt tették meg, holtversenyben második lett, mindketten 67 óra 54 perc 12 másodperces idővel.
Még a bébiétel is erőt adott
– A lábaim jól bírták, inkább mentálisan volt nagyobb kihívás. A majdnem 68 óra alatt összesen másfél órát aludtam. A második és a harmadik nap határán volt egy megingásom, de hogy feladjam, az meg sem fordult a fejemben. Ilyenkor nem szabad megijedni, megvannak a technikák a helyzet kezelésére. Többek között a koffein használata. Segített az is, hogy Zsuzsival együtt futottunk. Szerencsére nem egyszerre jöttek a mélypontjaink, így át tudtuk egymást segíteni a nehéz perceken.
Péter elárulta, ilyen hatalmas távot csak úgy lehet teljesíteni, ha alacsony az intenzitás.
– Egy ilyen versenyt csak megfelelő stratégia mentén lehet végigvinni, amit saját magam dolgoztam ki. Ennek része a frissítési terv is, amiben az szerepel, hogy mikor mit kell fogyasztani, a szénhidrátoktól a vitaminokig. Minden előre ki volt porciózva. A táv elejétől kezdve 10 kilométerenként 4-5 perces sétákat iktattam be. Ekkor ettem. Hátizsákkal futottam, amiben víz is volt, vajas és sajtos szendvicsek, kekszek, gyümölcspürék. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ezen a versenyen a bébiételt is beiktattam az étkezésembe. Ez egy teljesen komplex táplálék kiváló emészthetőséggel, tökéletes állaggal. A sétával tudatosan lassítottam is magam. Az ember, amikor a táv elején még ereje teljében van, akkor vissza kell hogy fogja magát.
Csak vitte-vitte előre a lába
Péter futás közben nem hallgatott zenét, nem is szabad, mivel a verseny lezáratlan közutakon zajlik, ezért nem szabad, hogy bármi elvonja a versenyzők figyelmét. A sportoló előre megtanulta a verseny útvonalát, így mindig volt egy kis falu, erdőrészlet, hegygerinc, aminek felbukkanását várta. Mentálisan ez is segítette az előrehaladásban.
– Körülbelül 10 óra futás után magamba süppedtem, vagyis nem sokáig volt feladat, hogy szórakoztassam magamat. Mindeközben egészen apró részletekre is tudtam koncentrálni, pl. hogy melyik fejlámpa van feltöltve, melyik akkumulátort kell kicserélni stb., de közben órák estek ki úgy, hogy nem emlékeztem semmire, mert beszűkült a tudatom és csak a lábam vitt előre. Katartikus érzés volt célba érni és egyszerre átlépni a kapun Zsuzsival! Hihetetlen élmény egy ilyen táv teljesítése! Azon sem kellett izgulni, hogy valaki megelőz bennünket, mert a következő versenyző 9 órával volt lemaradva – tudtuk meg Pétertől, aki azt is elmondta, menyasszonya és nővére kísérték a verseny alatt. Ők gondoskodtak a futás alatt az ellátásáról, ami nagy segítség volt.
Péter úgy tervezi, hogy jövőre is lefutja a közel 500 kilométeres versenyt. Az alapozás időszaka már el is kezdődött.
forrás: delmagyar.hu